Kurvak Soltvadkert
Azt hiszem mindenki úgy volt, mint én, hogy a kétségbeesett erőfeszítés közben nem jutott idő észlelni, hogy mi is történik körülöttünk. A lovakat ért gránát repeszei három emberünket is megsebesítették, szerencsére a közeli budai sziklakórházban sikerült elhelyezni őket.
54-es főút
Sebesülé sük nem látszott életveszélyesnek. Lassan újra elindultunk, araszolva haladtunk előre, az ágyútűz változatlanul zúdult ránk. Én az utolsó löveggel mentem gyalogosan, előttem a parancsnokom. Egyszer csak a bal karomon fájdalmatlan, tompa ütést éreztem, nem is figyeltem rá, mert éppen meg kellett tolni a mozdonyt, de hamarosan csöpögni kezdett a vér a köpenyem ujjából és kis repesz ütötte nyíláson is megjelent egy lassan növekvő vérfolt.
Szóltam a főhadnagyomnak, hogy megsebesültem, ő azonnal hívta az egészségügyi tizedest, aki szabály szerint ellátta a sebem. A tizedes volt az első bajtársam az ütegből, akivel évtizedek múlva először találkoztam. Nem éreztem rosszul magam, úgyhogy a kötözés után tovább tudtam menni. A sebem, amelynek két centiméteres heg ét még most is viselem, nem volt mély, a kötözés után a vérzés is elállt, úgyhogy tiltakoztam az ellen, hogy esetleg kórházba szállítsanak.
Szerencsére a repesz sem maradt a sebben, a ruhám lebontásakor leesett a földre. Nem vettem föl.
- szex Kormend.
- Finomcom - Lányok - szexpartner, sexpartner, szextelefon, kurva, sextelefon, telefonszex..
- escort Isaszeg.
- Portfóliók!
- meleg escort Kecskemet.
- Legutóbb belépett tagjaink!
- escort Mindszent.
Végül is a leírt veszteségek árán ugyan, de átértünk a hídon. Fölmentünk a Hegyalja úton és a Tabán legfelső részén tüzelőállásba helyeztük a lövegeinket, közvetlen mögöttünk volt a Czakó utca. Mindezt szó nélkül, fegyelmezetten hajtották végre az embereink, mintha mi sem történt volna a hídon, nyilván annak a tudatában, hogy mindannyian ott pusztulhattunk volna. A legénység a Czakó utcai lakatlan villákban húzódott meg, szerencsétlen kimerült lovainkat pedig a kertekben helyeztük el.
Ellátásunk még volt valami kevés, egy kenyeret nyolc felé osztottunk és hozzá néhány falat húskonzerv jutott. A figyelőállásunkat valamivel lejjebb, a tabáni iskolában helyeztük el. Mi, tisztek, a pincében próbáltuk magunkat rendbe hozni. Ott néhány szegény család tartózkodott, vegetáltak, mint a többi pincelakók. Nem is tudom, hogy miként nevezzem, szeretetnek-e, vagy együttérzésnek, netán részvétnek, azt az érzelmi megnyilvánulást, ahogy fogadtak bennünket, de semmiképpen sem ellenségesen. Egyformán szenvedői voltunk a háborúnak.
Nekem mi ndjárt vizet melegítettek, gonddal lehúzták rólam a véres ruházatot, segítettek megmosakodni. A tizedes kimosta a sebem - úgy látszott, nem volt mély, csak lágyrészsérülés, se inat, se ideget, csontot nem ért -, végül kötéssel ellátta. A főhadnagyomtól kaptam egy tartalék zubbonyt, nekem is volt még egy ingem, úgyhogy át tudtam öltözni. Reggelre megjött a parancs az osztályparancsnokságtól, mely nem messze volt tőlünk a Krisztina körúton, hogy jelentkezzünk.
Iszonyatos ágyútűzben mentünk oda. Hirtelen tompa , levegőt, eget reszkettető dörrenés hallatszott a Duna felől. Az Erzsébet híd, az utolsó még álló híd, óriási tűz és füstfelhőben levegőbe emelkedett és lassan elmerült a folyó vizében, csak a két tartó pillére meredt az ég felé, emlékeztetőül, hogy itt volt Budapest legszebb, legkecsesebb hídja. Világossal az ágyútűz is fölerősödött.
Ahogy közeledtünk a parancsnoksághoz, hirtelen különös, erős susogó hangot hallottam, olyan volt, mint mikor nyári vihar kezdődik. A főhadnagy a felé eső, sebesült karom megr agadta és lerántott magával a havas földre. Nagy fájdalmat okozott, de ismét megmentette az életemet. Tizenöt méterre tőlünk egy nagyobb ejtőernyős zsák csapódott le, amely lőszer utánpótlást tartalmazott, de valahogy rosszul csomagolhatták, mert fölrobbant, fölért egy ezerkilós bomba erejével.
Ahogy földtől, latyaktól mocskosan föltápászkodtunk, egymásra néztünk, a főhadnagy megcsóválta a fejét és csak annyit mondott:. Megérkeztünk a parancsnokságunk épületéhez. Egy összebombázott rom volt, néhány megmaradt helyiséggel és pincével. Én szokásom szerint nem vettem részt az eligazításon, amely nem is tartott sokáig. Láttam a főhadnagy arcán, amint kijött, hogy nem sok biztatót mondhattak neki. A maga szűkszavúságával így tájékoztatott:. Ezt kell megakadályoznunk a meglévő lőszerrel, mert utánpótlá s nincs, ne is számítsunk rá.
Élelem sincs, azt mondták együk meg a lovakat, mert takarmány híján azok úgyis éhen pusztulnak. Ez volt egy harcászati parancs, önmagáért beszélt. Annyit mondtak még, hogy nagy erejű fölszabadító ellentámadás készül, páncélosokkal, nehéztüzérséggel, rohamosztagokkal, légi támogatással, hogy kiszabadítsanak bennünket a gyűrűből. Mint utólag tudjuk, ez való igaz volt, de hol volt az a nagy erő a szovjetekéhez képest. Meg is hiúsult.
Társkereső férfiak
Útközben a parancsnokom elmondta, hogy a figyelőállást át fogja helyezni a Hegyaljai út 2. Arról is beszélt, hogy szovjet átkelési kísérletnél, a parancs szerint, a Margit-sziget északi csücskét fogjuk lőni a váron keresztül, ún. Egyébként ez a beszélgetés nem egészségügyi séta közben zajlott, hiszen jó néhányszor földre kellett vetni magunkat az állandó ágyútűz és a szűnni nem akaró repülőtámadások miatt.
Néhány gépet a Tabánon tüzelő állásban lévő két magyar gépágyú legénysége le is lőtt, ők adták a védelmet az ütegünknek, amíg a lőszer tartott. Az egyik gép a vár tetejére zuhant, ott díszelgett sokáig. A környező házak majdnem kivétel nélkül égtek vagy füstölögtek, szinte nem is volt ép köztük. Az utcákon lépten-nyomon fagyott emberi és állati tetemekbe ütköztünk. A halottak legtöbbje civil ruhás volt.
Pokoli, leírhatatlan látvány Még az emléke is Január én kezdték meg az oroszok az átkelési kísérleteiket a Margit-szigetre. A mieink és a németek elkeseredett harcokban többször visszaverték őket, mi is besegítettünk tüzérségi tűzzel. Január én átköltöztünk a Hegyaljai út 2-be. Ez a ház elég erős építésű földszintes villa volt, fele lebombázva, de a pincéjében, ahol egy kalauz házaspár lakott, találtunk számunkra helyet, ahol négyen, aránylag biztonságosan meghúzódhattunk. Telitalál at ellen természetesen ez sem védett volna meg bennünket. Amint írtam, a legénységünk házakban helyezkedett el, egyre nyomorultabb körülmények között, összezsúfolódva, néhány könnyebb sebesült is volt köztük.
Az élelmezés is egyre romlott, tulajdonképpen mindenki éhezett a nagy beosztással adagolt koszton. Arról is írtam, hogy a lakosság részéről ellenszenvvel nemigen találkoztunk, itt azonban az egyik tüzérünket térden lőtték valamelyik házból, de a tettest nem találtuk meg. Partizán akció volt. Egy darabig kerestük az orvlövészt a lövés föltételezett irányában lévő házakban, az eredmény három vöröshagyma volt, ezekhez a kalauz felesége adott egy kiskanál zsírt és azon megpirítottuk a hagymát Életben maradtunk, mert a gránát az udvarban lévő nagy fa törzsében fölakadt és ott robbant, különben zsírostól, hagymástól együtt repültünk volna a levegőbe.
Azért a maradék kis kenyerünkkel jóízűen megettük a pirított hagymát. Most is a kedvenc ételeim közé tartozik. A fa ma is él, kicsit féloldalas ugyan, de amikor 'ben hazalátogatásomkor megláttam, megsimogattam.
Csajok Soltvadkert
Közben a Margit-szigeti harcok fölerősödtek, az oroszok egyre több egységet vetettek be a küzdelembe. Nagyon sok halottal fizettek. A mi veszteségeink is nagyok voltak, és lassan már nem lehetett összefüggő, saját frontról beszélni. Csapataink nagyon elkeseredetten védekeztek, de végül is az átkelés megtörtént és a Margit-sziget is teljesen az ellenség kezére jutott. Azt itt is le kell írnom, hogy a harcoló alakulatok sorában egyetlen nyilas katona sem volt, csak a m.
Egyébként sem volt jó viszony a sorkatonaság és a párt egyenruhásai között. A kör egyre inkább szűkült körülöttünk és világos volt előttünk, hogy vesztettünk, ennek ellenére a megadás gondolata nem uralkodott el rajtunk. Az oroszok bosszújától tartottunk, hiszen óriási veszteséget szenvedtek el Budapest ostrománál.
Ők könnyű prédára számítottak, de a magyar katona most már, meg azelőtt sem, a fasizmusért harcolt, han em a hazájáért, emiatt hónapokkal késett Nyugat-Magyarország tervezett lerohanása. Január én az osztályparancsnokságra hívattak bennünket. Ott közölték velünk, hogy a második üteg, amely a Vérmezőn állomásozott, majdnem teljesen megsemmisült, mert a bunkerben tartózkodó tisztikarát telitalálat érte és a legénységnek is súlyos veszteségei, halottai, sebesültjei vannak.
Közölték velünk azt is, hogy a fölszabadító alakulatokat megállították, azaz: nem sikerült a fölszabadításunk, elsősorban a páncélos hadosztály üzemanyaghiánya miatt. Megtudtuk azután még, hogy a lőszerünk majdnem teljesen kifogyott, a kevés meglévővel harci akciót folytatni értelmetlen, utánpótlás kilátástalan és ez vonatkozik az élelmiszer ellátásra is. Parancsba adták, hogy vágjuk le a lovakat, és a húst osszuk meg a lakossággal.
- Olvasási mód:!
- Legújabb soltvadkerti férfi társkeresők!
- Szentendre sexpartnerek.
- meleg escort Mohacs.
- Bács-Kiskun - Szex Hirdetés - Magyar szex hirdetések - tarnaetkezde.hu.
- meleg escort Sandorfalva.
- sexpartner Ercsi.
A későbbiekben pedig újabb rendelkezés jön a tüzérek gyalogosként, utcai harcokba való bevetésére vonatkozóan. Végül a parancsnok megköszönte a tiszteknek, tiszthelyetteseknek a hősi helytállást, s kérte, hogy ezt tolmácsoljuk a legénységnek is.
Legújabb soltvadkerti női társkeresők
Megemlékeztünk a hősi halottainkról, m ajd a kitüntetésekre szóló fölterjesztésekre adott utasítást. Ez utóbbi parancsot nyilvánvalóan ő is illúziónak tartotta. Ezután mindenkivel keményen kezet fogott, megköszönte a szolgálatot, nekem azt mondta:. Szótlanul ballagtunk vissza az állomáshelyünkre. Előtte még meglátogattuk a legénységi szállást, ahol reménytelen arcok kérdően néztek ránk.
Mindenki tudta, vége a küzdelemnek, csak azt nem tudtuk, mi vár ránk. Akkor már sok be tegünk is volt, nagyobbára az ukránkának nevezett hasmenés kínozta őket, amely erős legyengüléssel járt, sőt biztosan többen meg is haltak. A Hegyaljai útra visszaérve, már megérkezett a hadapród őrmesterünk is, aki engedéllyel meglátogatta a Margit híd budai hídfő környékén lakó várandós feleségét.
Csoda, hogy egyáltalán vissza tudott jönni, hiszen a harcok még onnan pár száz méterre javában, keservesen folytak. Ájultan ledőltünk az ágyunkra. Sötét volt még, amikor fölkeltünk, szinte csodálkoztunk, hogy még működik az ellátás, amikor két katona hozta a kávénkat és egy kis darab kenyeret.
Bács-Kiskun megyei társkereső nők
Ahogy kivilágosodott, megjelentek az orosz repülők, sokkal többen mint máskor, és dobálták a bombákat, amellett őrült módra lövöldöztek. A német ütegeket találat érte, s nekünk is levegőbe repült két lövegünk. Az egyiknek a kezelő személyzetét is megsemmisítette a bomba, csak a tiszt maradt meg, súlyosan sebesülten.