A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek! Tragédia két részben a Magyar Színházban Durva előadás: Kár, hogy kurva Reneszánsz horror, a Shakespeare-kortárs drámairodalom legbizarrabb szerelmi története. Fórumozok róla. Ezért senkit nem büntethetnek meg. Azt se tudom, hová temették őket.

Elengedtem, és mellécsusszantam, hogy szemből láthassam a tekintetét. És olyankor mindenkinek osztoznia kell a gyászban. Az anyámék nem tudtak róla, így osztozniuk sem volt miben. Az erre járó rendőrök igazoltatták őket, ők meg állítólag nem működtek együtt velük.

Vagy nem eléggé, nem tudom. Valami ilyesmi állt a hivatalos iratokban. Odabújtam hozzá, és a tenyerembe fogtam az arcát. Megcsókoltam, és nem húzódott el. Kicsivel később a hátamon feküdtem a fűben, Ilus szorosan mellém bújt, és a vállamra fektette a fejét. Átkaroltam, a haját simogattam. A szüleidet meg… Néhány másodpercig csend volt. Kicsit feltámadt a szél, és ez enyhítette a meleget. Tenyeremet az arcom elé emeltem, és az ujjaim közti réseken keresztül néztem az eget. Ilus végigsimította a nyakamat. Tovább simogattam a haját. Egy piros roncs, amit minden reggel fel­ vettem az Ezredes villájának udvarán, hátulra beültettem a plüssöket, aztán mentünk megismerni a világot.

A Belvárosban sétálva az építészet rejtelmeivel ismerkedtünk — már amennyire tőlem tellett —, gyakran kirán­ dultunk, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljünk a természettel, mentünk múzeumokba, sporteseményekre vagy moziba. Valamikor a télen egy modern kiállításra vittem a plüssöket, és Frida utána nagyon büszke volt a játékaira, amiért azok ilyen kifinomult mű­ vészeti oktatásban részesülnek.

• rossz lanyok Bekes.
• videki lanyok Tiszaluc.
• Ezeket olvasta már?.
• Puzsér Róbert az LMP-re és a Jobbikra kacsintva rúgja fel az előválasztást?
• rosszlányok Paty.

Pedig ha tudná, mi történt a kiállításon, biztosan kirúgnának, mert alkalmatlannak bizonyultam erre a borzasztóan fontos feladatra. Azt pedig nem engedhettem meg magamnak. Ha végre egyszer az életben megcsíptem a főnyereményt ezzel az állással, akkor abba a végsőkig kapaszkodnom kell, különben mindörökre elbúcsúzhatok az álmaimtól a saját lakással meg a saját élettel. Szóval azon a téli napon beléptünk a múzeumba a plüssökkel, kihúztam őket a bő kabátom alól, ahova a hóesés ellen védekezésül rejtettem őket, és a tekintetemet végigfuttattam a szobrokon, amelyek segítségével a plüssöket el kellene igazítanom a művészetek labirintusában.

Magyar haiku szerzők mutatója

Nem tudom, mire számítottam. Talán azt hittem, a modern azt jelenti, nem lovakat ábrázolnak és gémeskutakat, hanem autót és vízcsapot. Hát tévedtem. Vagyis lehet, hogy a szobrok autókat és vízcsapokat ábrázoltak, de ezeket a tárgyakat a legnagyobb jóindulattal sem tudtam beléjük látni. A teremőr hölgy felvonta a szemöldökét, ahogy a kis csapatommal elhaladtunk előtte. Aztán hozzátettem, mint nem túl érdekes adalékot: — Az Ezredes lányának a játékai.

A nő bólintott egyet, és visszaült a székére. A plüssök megálltak a szobor előtt. Meg mertem volna rá esküdni, hogy a polip megvakarta a fejét. Mindannyian kérdően néztek rám. Az ember nagyságú szobor leginkább egy dugóhúzóra emlékez­ tetett. A rosszul megtervezett fajtából. Láttam a plüssökön, hogy meg­ zavarodnak. A polipot méregették.

Navigációs menü

Szerintük se így nézett ki egy polip. Közelebb hajoltam a szobor táblájához, mintha nem tudnám kibetűzni. Az előbb nem láttam rendesen. A plüssök megnyugodni látszottak. A mackó bólogatni kezdett, és a többiek is helyeslően néztek rám. A polip két karjával a szemét törölgette. Nem tudom, mit akart ezzel mondani. Mentünk a következő szoborhoz. A plüssök a lábam köré gyűltek, és várták a magyarázatot az újabb szörnyűségre. Már el se olvastam a táblát.

Vagy inkább pa­ pucs? Nem tudom. Mindenesetre ez is rossz szobor. A plüssök bólogattak, és bólogattak a következő förmedvénynél meg az azután következőnél is. Sőt, egyre hevesebben helyeseltek, egészen addig, amíg a teremőr hölgy csendesen mellénk nem lépett. Borzalmas szobor — fejeztem be a mondandómat, aztán felé fordultam.

De ezt ön biztosan tudja. Csak gondoltam, szólok. Hátha másoknak tetszenek ezek a szob­ rok, és felesleges lenne egy ilyen apróságon összeveszni velük. Ugye érti? Hát persze hogy értettem. Felkaptam a plüssöket, és kisiettem velük a múzeumból. A művészek érzékeny emberek.

Ki tudja, mire képesek, ha valaki nem értékeli a művészetüket. Túlságosan fontos volt nekem ez az állás ahhoz, hogy továbbra is a kritikust játsszam. Inkább elvittem a plüssöket moziba. Az Oktogonhoz közel volt egy aprócska mozi; az ülései kényelmetlenek voltak, a függönye szakadt, és a töredezett, faborítású falakból áporodott szag áradt. Oda ültünk be, egymás mellé az első sorba. Nemcsak azért az elsőbe, mert itt szerettem ülni, hanem mert a plüssök a méretüknél fogva hátrébbról nem láttak volna semmit.

1. rosszlányok hu Tiszalok.
2. videkilanyok Halasztelek.
3. sexpartner Nagykoros.
4. Felnőtt tartalom!.