Badoo Battonya
Ismerkedj!
Ezek nem csak drágák, de az ember kellemetlenül érzi magát, mekkora lúzer lehet, hogy önmagától nem képes párra találni. Meg különben is a mai ember elsősorban társra, másod sorban szex-partnerre, és csak végszükség esetén vágyik házasságra. Ezen igénynek viszont nem igazán felelnek meg ezek az irodák. Eltalálták: az internet különböző közösségi oldalai. Vannak speciálisan az ismerkedésre szakosodott oldalak, ahol pénz és idő meg spórolása mellett számtalan emberrel ismerkedhetünk meg.
- Erzsebetvaros rossz lanyok;
- 6999 party - 6403 venues?
- Gyongyos társkereső;
- Korcsok, nő, 26 | Battonya, Magyarország | Badoo;
- Legújabb makói férfi társkeresők;
Persze amilyen egyszerű volt ezt a mondatot leírni, sokszor olyan bonyolult és buktatókkal teli maga az ismerkedés. Az egyik legkedveltebb, legtöbb tagot számláló ilyesfajta közösségi oldal a Badoo. Erről szól a könyv. Az írónő a saját tapasztalását osztja meg olvasóival. Az ő legnagyobb erénye, hogy őszintén veti papira örömeit-csalódásait, hiszen személyesen tapasztalta meg a mennyet és a poklot. Ettől olyan emberi a kisregény.
Legújabb mezőkovácsházai férfi társkeresők
S ha már emberi, nyugodt szívvel ajánlhatom más embereknek is a LoveNet-ről szóló művet. Olvassák minden sorát olyan szeretettel, mint ahogyan azt az írónő papírra vetette. Winczheim Tibor író Arcodon zizegő lágy tavaszi széllel Hajadba matató türelmetlen kézzel Tested becéző, simogató fénnyel Éveidre mért szenvedéssel Nem vagy egyedül!
Pedig ezeknek az embereknek is van szomszédja, barátja, sporttársa, vagy ha szeret piacra járni, bevásárló társa. Az meg egyértelmű, hogy mindenki közlekedik, tehát az utcán is találkozik emberekkel. Sőt, ha strandra jár, vagy netalán mecsre, akkor egész sok emberrel. De a munkahelyen is általában többen dolgozunk együtt.
Felesége nélkül kommunikálni .
Így aztán hihetelen, hogy nem találunk társra. Egyedül kóválygunk a világban, irigykedve bámulva azokat akik kézenfogva andalognak előttünk. Töredelmesen bevallom, hogy több társkereső oldalra is bekukkantottam. Számosnál regisztráltam. Sőt még fényképet is felraktam.
Társkereső Makó
A bemondott adatok is valódiak voltak. Mégis átéltem azt a sokkot, hogy ha ennyire magányos a másik félből ennyi ember, akkor én mért nem kellek senkinek? No jó. Majdnem senkinek. Azt is bevallom, hogy nem csak témát kerestem amikor felmentem egy-egy randi-oldalra. Reménykedtem, hogy hátha én leszek az a szerencsés, aki párra lel. Mit tagadjam, volt egy pár jó kis esetem, és azt sem tagadom, volt olyan férfi, aki megdobogtatta kisszívem.
És volt egy, akiért még a pénztárcámba is hajlandó voltam belenyúlni és egy egész hónap tagdíjat befizetni. Ami igazán megdöbbentett, hogy a fizetős és a nem fizetős randi oldalak között semmi különbséget nem találtam. A nem fizetős oldalak dicséretére legyen mondva, hogy itt nagyobb megértést, nagyobb segítséget kaptam a program kezeléséhez.
Az első segítség kérő e-mail után lépésről-lépésre kaptam meg a megoldást.
- shemale fotók xxx meztelen divatos rámpás séta?
- rossz lanyok Szombathely;
- Legújabb makói női társkeresők;
Az más dolog volt, hogy ennek ellenére senki sem értékelte a buzgalmamat. A fizetős oldalon viszont hiába fogtam könyörgöre, majd haragosra a dolgot, bizony hagyták, hogy ne válaszoljak a levélre, amit azért kaptam egy igencsak sármos úrtól, mert a leírtak alapján megtetszettem neki. Pedig a kapott levél és a fénykép alapján, egy pillanatra úgy éreztem, hogy megtaláltam az igazit. A tiltás oka pedig az volt, hogy nem fizettem tagsági díjat! Mentségemre legyen mondva, hogy a hírdetésben, egy árva szó sem szólt arról, hogy ha regisztrálok, fényképet töltök fel, kitárva a lelkem, ódákat zengve magamról leírom önmagam jellemzését, majd az elvárásaimat a másik féllel szemben és kitöltök kb tíz oldalnyi adatot magamról, az e-mail és a telefon számomat is megadva, csak akkor és csakis akkor vehetem fel a kapcsolatott avval, akinek én tetszek, ha én is leperkálom a havi, negyedévi, félévi vagy egész évi igencsak borsos tagdíjat.
Igy aztán elúszott a boldogságom. Persze ők semmit sem hibáztak, hisz egyértelmű a szabályzatuk, amit valószínűleg én nem olvastam el figyelmesen. Arról meg igazán nem tehetnek, hogy én még az alig 2. Amiben viszont minden társkereső egyformán teljesített, az volt, hogy azon nyomban küldték az e-mailt, amint üzenet, virtuális puszi, virtuális kacsintás, virtuális virágcsokor vagy akár levél érkezett az adatlapomra.
Akkor sem feledkeztek meg erről, amikor a kedvencek közé tettek, vagy kinyilatkozták, hogy milyen kis ellenszenves vagyok. Mert ilyen is volt. No és az értesítés akkor sem maradt el, ha várakozásomnak megfelelő új tag regisztrált közénk, a társtalanok csapatába. Még egy dolgot azért elmondok. Igy valamelyest biztonságban van az ember, legalábbis egy kicsit.
És most jöhet a kaland: Az első egy ingyenes, inkább partner, barát, beszélgetőtárs, kéz a kézben andalgásra hívó társkereső. Több ismeretséget kötöttem. Többségében hölgyekkel, akik szívesen osztják meg velem a mai napig recept-ismeretüket, vagy mesélik el az unokákat, vagy a dobozi huszunhat éves anyuka, aki épp a harmadik babáját várva, chetteléssel ütötte el az időt, így találva rám és én őrá.
Itt éreztem azt, hogy mennyire diszkrét a kapcsolat felvétel avagy nem felvétel. Az ember vagy emberlánya, ráklikkel a kiválasztottra, azon nyomban annál is megjelenik, hogy ki nézte meg, ki volt kiváncsi rá. Ha akar visszajelez, ha akar nem. De inkább nem! Itt esett meg velem az, hogy miután fölmentem a társkeresőre, regisztráltam, mindenféle titkot kiadtam magamról, amit bárki elolvashatott, ahogy én is a másét, és fényképet is tettem fel, itt az oldalon összefutottam egy nagyon jó ismerősömmel, aki kedvesen írt nekem, egyedül és kizárólag avval a szándékkel, hogy bátorítson, ami meg is jelent a chet oldalamon.
Mivel gyakorlatlan, mi több ügyetlen voltam, mintegy három hónapig nem kattintottam be a chettet, igy az ismerősöm téves véleményt fogalmazott meg rólam, szerencsére csak magában, nem megosztva a várossal. Később tisztáztuk ezt és legnagyobb örömömre nem esett csorba ismeretségünkön.
Az is itt esett meg velem, hogy rámchetelt az a bizonyos battonyai Pista. Hát mit mondjak? Kishíján abba hagytam a társkereső oldalak böngészését, pedig akkor még csak ennél az elsőnél voltam regisztrálva. Természetesen bármikor kiléphettem volna a chetszobából. De én nem. Miután rájöttem, hogy az egész chetelés maradandóan ott marad a szobában, elmentettem.
Holnap Magazin - Jártó Róza: LOVE NET - Az internetes ismerkedés világa /Regény/ 1. rész
Akkor még nem gondoltam arra, hogy könyvet írok erről a kis kalandomról. Félretéve viszolygásomat egy egész éjszaka, másnap óra és harmadnap kb félóráig tartott a kalandom Pistával. Elég hamar rájöttem arra, hogy a mintegy 85 kilónyi lényemből Pistámat csak egy félkilónyi érdekli, ami körbeírva 3,14na, -Ezt már itt tanultam, a társkereső oldalakon, és miért, miért nem, így leirva nem moderálták ki-. Elrettentésül, vagy okulásul megosztok az olvasóval egy-két szemelvényt a chetelésből. Ha kell, leteszem a nagyesküt, hogy amit leírok, szószerinti. Egy betűt sem változtatva rajta: P: Halló!
Kicsi Uncsi! Itt vagy! Lépj be! Úgy gondoltam, hogy nem árulok zsákbamacskát, kitárulkozok. Az egyszerűség kedvéért Ő P:, mint Pista. Én U: mint Uncsi. U: Kedves Pista! A neten XY néven találsz rólam írást. Ha tetszett, hívjál. P: OK majd megnézem. P: Miért nem írod le az írást? U: Le is írhatom. P: Más témában nem akarsz velem tárgyalni, csak magadról? P: Majd visszajövök. U: Persze, hogy akarok, azért vagyok itt! P: Közben belenéztem a netbe, ha lesz időm bővebben elolvasom. P: Egyedül élsz? P: Nem akarsz válaszolni? U: Bocs, de közben olvastam, Nem, van egy 24 éves fiam, akivel együtt élek.
P: És milyen kapcsolatot szeretnél? U: A kapcsolat az majd kialakul, szimpátia, egyebek… P: Egész nyáron itthon lesz a fiad? U: Igen, de van barátnője és munkát is kapott a várostól. P: Akkor nem is lehetnénk kettesben?