Kurva Tapioszele
A gépszíj és a kisördög együttes erõvel kezdtek tovalökni: megvan az esély az ra. Máriabesnyõn és az egyetemi erdõn át már csak keveset gyaloglunk bele, hogy õszinte legyek, minden voltam, csak friss és fitt nem, közben éreztem, hogy a Futóbolondokos technikaim már kidörzsölt, le kellett volna ragasztani, rutintalanság, hiába, és aztán a réten megláttuk a célt, merthogy odahozták, és ez azt eredményezte, hogy az utolsó nekirugaszkodás nyomán Zsuzsi , én statisztikával zártam.
Feri a gyalogosra nevezett, így neki volt még hátra a hiavatalos távból is egy szakasz az oskoláig. Én pedig mikor ráírták a lapomra ezt a számot, kezdtem felfogni, hogy anyámaddelaházat, ezt még remélni sem mertem.
Honda VTR 1000 SP1
Köszönöm nagyszerû társaimnak, akik húztak, s akikkel volt szerencsém együtt haladni, asszonykámnak pedig, hogy tolerálja, hogy az ember mindig valami újabb hülyeséget talál ki magának, amit el kell érni, és punktum. A célban nagy társasági életet volt módomban élni, sok remek emberrel találkoztam ismét, a két ponton csöppet véres narancssárga Kalenjit levettem, emberi formába öltöztem, és az éremmel a nyakban tartózkodtam és diskuráltam, mert örültem, no :- Sõt, most is.
Rhiannon Túra éve: Téli Margita Terepmaraton - elsõ terepfutóversenyem hiteles története Már november óta készültem erre a megmérettetésre, de sajnos csakis fejben. Az igazság az, hogy a Fehér-Vár-Palota ttúra óta egy métert nem teljesítménytúráztam, és a Margitszigeti futópályán való elõfodulásom is enyhén szólva esetinek volt mondható. Csupán a barlangtúrákkal próbáltam magam kicsit karban tartani a téli idõszakban.
Ennek ellenére reméltem, mégiscsak lehetséges a 7 órás szintidõn belüli teljesítés, és én is zsákmányolhatok egy szép névre szóló érmet. Az akcióra sikeresen ráizzítottam Szakács-Tintanyúl barátomat, aki velem ellentétben keményen tolta a Margitszigeten a köröket a felkészülés jegyében. Néhány héttel a verseny elõtt elmentünk egy pályabejárásra, csak az interneten található szöveges útleírás alapján.
Az itiner tökéletesen használhatónak bizonyult. Akkor 8 óra alatt sikerült legyalogolni a távot, de egy métert sem futottunk. A nagy nap elõtti hét masszív esõzései miatt azonban megint elment a bátorságom és a harci kedvem. Úgy döntöttem, mégis kihagyom, nem éri meg, mert a bokáig érõ sárban nemhogy futni, gyalogolni sem fogok tudni. Végül péntek délután! Ebola gyõzött meg, hogy mégis menjek.
Jankovich Bésán Dénes - régész | Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázis
Ezüsthegyi jóvoltából este megvolt a futóknak való pasta party : nyammos bolognai! Az elõzetes egyeztetés alapján Tintanyúllal és Eboláékkal a vonaton találkoztam. Ugyanezzel a vonaton utazott még Vándorcsillag is. Gödöllõn 8 óra elõtt leszállva megállapítottuk, hogy igen hideg van. Hol lesz ebbõl az idõjárásjelentésben megígért 15 fok és napsütés?
Az iskolában hosszú sorok várakoztak a nevezésre a különbözõ távokon, a rendezõk azonban mindent profi módon kezeltek. Az elõnevezésnek köszönhetõen nagyon hamar megkaptuk a rajtszámot. A dobozban lapuló szép nagy érmek látványa jó motivációt jelentett. A rajt elõtt jópár ismerõssel találkoztam, köztük a késõbbi nõi gyõztes Szilvivel.
Szépen besorjáztunk a rajthoz az útkeresztezõdésben, Ebola és Tintanyúl társaságában. Ebola nem tervezett nagy idõt menni mert fájt a lába, így reméltem hogy szépen végig fogok tudni menni vele és behúz a célba. Párszáz méter megtétele után lassan kocogtunk, hagytuk hogy elmenjen a mezõny Tintanyúl úgy döntött, felköti a nyúlcipõt, saját fokozatra kapcsol és meglépett, innen Ebolával mentem tovább. Hamar feltûnt elõttünk a máriabesnyõi kegytemplom, majd azt elhagyva nemsokára az elsõ komolyabb emelkedõn caplattunk felfelé egy gyereksereget kerülgetve. A Pap Miska-kútnál 5,9km lévõ 1.
Zsebre vágtam a csokit és jókedvûen kocogtam tovább Ebolát követve. Babatpusztán jól esett a Vitalade az ellátmány végig kifogástalan volt , majd nemsokára a romtemplomnál lévõ 2. Ekkor már 9,3 km-nél jártunk, kb. Ekkor Ebola egy, velem ellentétben a futómozgást nemcsak imitáló hölggyel meglépett, számomra nem lett volna értelme erõltetni nagyobb tempót.
See, that’s what the app is perfect for.
Egyedül kellett szembenéznem a hátra lévõ kb. Hosszabb saras rész után a Margita lábánál újabb ellenõrzõpont következett, majd immár gyalogolva megkezdtem a kapaszkodást a Margita csúcsára. Az ezt követõ jól futható, szimpatikus szakaszon megint kocogtam, aminek következtében a sárban landoltam.
Remélem nem sokan látták. Domonyvölgybe km-hez alatt értem, percet mutatott az óra. Engedélyeztem magamnak 5 perc pihenõt, és mivel eddig nem sokat frissítettem hiba volt most nápolyit toltam az arcomba. Készült rólam egy fénykép, jó sarasan, remélem kellõképpen elszánt arcom van rajta! Itt már kissé megkönnyebbültem, mert tudtam hogy a hátralévõ kb. Telefonos helyzetjelentést tettem Ezüsthegyinél. A biztatás további erõt adott, és komótosan továbbkocogtam az aszfalton, majd a fõúttal párhuzamos erdei úton.
A másik oldalra átérve azonban már jelentkeztek nálam a vádligörcs elsõ jelei, így visszavettem gyalogos üzemmódra. Pontosan tudtam, hogy a vadvédõ kerítés létráján átmászva semmi jóra nem számíthatok. Így is történt. Jött a nagy holtpont, a nagy halál, amikor a gyalogosok elmentek mellettem, és én jobbra-balra tántorogtam a nagy sárban felfelé. Egyszer persze ez is véget ért, ismét szintben vezetõ útra értem, azonban a vádligörcs már az elviselhetetlenségig fokozódott.
Ez a hosszú, kb. A szakasz felén érhettek utol Vándorcsillagék, akiket végül a 31 km-nél lévõ Kõkereszt ellenõrzõpontnál tévesztettem szem elõl.
Vidéki szexpartner lányok
Ide pontosan kor értem. Márcsak 9 km van hátra, és még van 2 és fél órám, hihetetlen Kétségbeesetten kunyeráltam magnézium tablettát, és kaptam is egy kedves gyalogos túratárstól. Életmentõ volt, hálás köszönetem! Ekkor csapódtam hozzá Szilveszterhez, akivel az utolsó szakaszt erõs gyalogos tempóban tettük meg. A Juharoson átvezetõ rész felüdülés volt, majd a város látványa igazi örömmel töltött el.
Közben barlangászatról és magashegyi túrákról folytattunk eszmecserét. Hamarosan begyûjtöttük az utolsó elõtti pecsétet, majd emelkedõ utcákon keresztül az Egyetemi erdõhöz értünk. Itt kaptuk meg az utolsó pecsétet, még a muskotályízû szõlõcukorból is eszegettem kicsit, majd lecsorogtunk a vasútállomáshoz. Ha tudtam volna, hogy a cél nem az iskolában, hanem még a keresztezõdés innensõ oldalán, a parknál van, nyilván jobban megtolom a végét hogy meg legyen a 6 órán belüli idõ, de egyáltalán nem foglalkoztat ez a dolog. A táskájában kidepózott váltócucc, energiaital, és elegendõ mennyiségû serital ahhoz, hogy a célban pihenõ Tintanyúlnak , gratulálok, elsõ futás, nulla túrázó tapasztalattal, szép!
Az áhított érem mellé a teljesítménytúrázóknak járó oklevelet és kitûzõt is átvehettem.
Zsíros kenyeret, hagymát, savanyúságot, teát fogyasztottunk, üldögéltünk, gratuláltam az ismerõs teljesítõknek. A as HÉVvel mentünk haza, fáradtan és boldogan.
Felnőtt tartalom!
Sajnos estére már agonizáltam, a térdem bemondta az unalmast, és a vádlim is méltatlankodott az elszenvedett túlzott igénybevételért, de kárpótolt a profi ápolás, amiben részesültem. Tanulság: legközelebb normális felkészüléssel vágok neki egy ilyen távnak. Beugrólánnyal,és Évával érkeztem,sikerült olyan helyen parkolni,amiról késõbb kiderült,fizetõ parkolóhely. Már a városból kijutás sem semmi,mert konkrétan egész Gödöllõn végig kel trappolni keleti irányban.